A Fiú elindul a vadonba. Morzsolgatja le magáról az emberi kapcsolatokat, megmerítkezik a világban, így kell élni, a bőrén érzi a szelet, a hideget, az esőt, a földet, a "koszt". Amikor emberekkel találkozik, akkor ezzel a kosszal együtt találkozik velük. Őt ne akarják máshogyan látni, mint ebben a világtól poros állapotban. Személyiségének fontos része a rejtélyesség - nem értik, és ő tesz is azért, hogy ne értsék. Kevesen merünk magányosak lenni, keveset merünk magányosak lenni. És ő mégsem magányos a szó szoros értelmében, minden falat lebont a világ és maga között, miközben jelenlegi és korábbi élete közt egyre magasabb a fal. Amikor visszajön, talán megint tud beszélni az apjával, talán harcos aktivista válik belőle, az afrikai éhezés ellen küzdve. Talán nem, ezt nem tudjuk. Nem jön vissza. Ő azt mondaná, hogy megérte. Ő azt mondaná, hogy megérte?